Kedves E,

hát nem könnyű a szűkszavú férfiakkal. Mi általában nehezen beszélünk
az érzéseinkről, sokszor nem is tudjuk őket megfogalmazni, egyszerűen
csak érezzük, hogy 'valami nincs rendben'. Valószínűleg volt kedvese
se jutott még el odáig, hogy megfogalmazza magában, hogy mi is az
igazi ok. Lényeg, hogy valami miatt nyomás alatt érezte magát,
kényszerítve valamire, és most, hogy külön vannak, ismét visszatért a
kedves énje. Hozott egy DÖNTÉST, amitől erősnek érzi magát,
nem frusztráltnak.

Valószínűleg igaz, amit az anyukájának mondott. Hogy időre van
szüksége. Hogy Ön mit tehet? Pontosan, várja meg míg 'lehiggad'. De
ennél többet is tehet.

Ne búslakodjon, hanem használja ki az időt. Először is gondolja végig,
hogy a három év alatt mik voltak azok a rossz szokások, amiről tudja,
hogy volt kedvesét idegesítették, de úgy volt vele, hogy úgyis
elviseli. Készüljön fel rá, hogy ha újra összejönnek, akkor tudjon
ezeken változtatni. Figyelje önmagát, és ha eredményt ér el, utaljon
rá amikor találkozik Vele.

A férfiakra nagyon nagy hatással van, ha úgy érzik, hogy a nőt
érdeklik a dolgaik. Ha Önt eddig taszították a számítógépek, az autók,
a horgászás, vagy volt kedvesének bármilyen "férfihobbija", rendkívül
nagy meglepetést tud okozni, ha egy kicsit 'képzi' magát (barátok,
ismerősök, internet útján), és legközelebb elbeszélget vele valami
ilyesmiről. Főleg, ha tudja, hogy Önt ez vagy az sose érdekelte. Azt
fogja gondolni: 'Jé, hát ez a lány ilyet is tud". Ne szerelmes
üzenetekkel bombázza, hanem hallgassa meg, beszélgessen vele,
próbáljon ráállni a hullámhosszára, és akkor előbb-vagy utóbb ki fogja
bökni, hogy mi is volt az igazi ok. És ha ezt meg tudják beszélni,
nyert ügye van. Legyen egy kicsit távolságtartó, titokzatos, de
figyelmes. És ez nem téveszti el a hatását, abban biztos vagyok.

Örömmel veszem, ha megírja sikereit vagy kudarcait.

Üdvözlettel,
Tettamanti Gábor

www.visszahoditas.com

Kedves Gábor!

Az Én helyzetem is hasonló.Kicsit több mint 4év után, melyből 8hónapot együtt is éltünk azzal állt elő egyik nap, hogy már nem úgy érez mint eddig és szerinte külön kéne most legyünk és nem csak pár napig. Másnap összepakoltuk a cuccait és hazaköltözött a szüleihez. Még azon a hétvégén a barátainkkal kiruccantunk egy nyaralóba és ott töltöttük a hétvégét. A párom az elmúlt pár hétben nem mondta hogy szeret és nagyon keveset becézgetett. de a hétvége alatt rengetegszer szólított kicsimnek, a barátaink észre sem vették hogy valami nincs rendben közöttünk.A hétvége utolsó napján a volt lakásunkban ahol azóta egyedül élek beszélgettünk és rájöttünk hogy ez a dolog igazából kellett ahhoz hogy kizökkentsen minket abból hogy az elmúlt pár hónapban a sok munka meg hajtás miatt ellaposodjunk. De azt mondta nem akar elveszíteni és legyünk barátok. Ehhez képest az elmúlt másfél hétben sokat találkoztunk és hol közömbösen viselkedik velem hol pedig úgy érzem hogy kedves és figyelmes velem. Még intim kapcsolat is volt azóta nem egyszer közöttünk. Ilyenkor is mondja hogy imád velem lenni meg hasonlók de eközben meg látom rajta azt is hogy élvezi hogy nem kell semmi miatt aggódjon és azt csinál amit akar, szeretné kiélni magát. Ezen nem tudok kiigazodni. A legutóbbi dolog, hogy hívott engem is hogy menjek én is a barátainkkal bulizni (előtte nem nagyon jártunk konkrétan szórakozóhelyre az utóbbi időben mert a párom nem akart). El is mentem az egész este alatt nem közeledtem úgy felé csak inkább semlegesen. Az este úgy telt el hogy alig jött oda hozzám,de az este végén

kb. az utolsó fél órában csak velem táncolt. amikor vége lett az estének azt mondta hogy úgy szeretné ha együtt lennénk egy kicsit. Én nem akartam csak Azért vele lenni hogy legyen kivel.... de erre azt mondta hogy most velem szeretne tölteni egy kis időt.
Azóta egyszer beszéltünk telefonon elég sokat és rájöttünk arra is hogy nem szabad függnünk egymástól. Mind a kettőnknek külön külön is egy -egy egész egész embernek kell lennünk ahhoz hogy elinduljon a változás. Szerinted mit kéne tennem?

Én is kb így jártam és amikor észrevettem akkor már késő volt... otthagytam mindent, munkát mindent és elmentem hozzá megbeszélni a dolgokat, de már késő volt akkor. Közölte velem azt, hogy már nem érzi azt a tüzet irántam mint 1 éve, ezt meg is értem, hisz a kapcsolatunk az kicsit ellaposodott... nem volt semmi téma, néha veszekedtünk is minden hülyeségen... stb Elveszíteni nem akarom, most minden erőmmel azon leszek, hogy visszaszerezzem míg nem késő :) (míg nem talál mást) mondjuk azt mondta, hogy bármikor beszélhetek vele, el is mehetek hozzájuk aludni (de most csak a vendég szobában).. kb minden olyan mint eddig csak már nem vagyunk egy pár. közeleg az évfordulónk és akkor próbálom őt emlékeztetni, hogy milyen jó is volt akkor:D